Kétszázmilliós veszteség után százötvenen kerültek utcára
Forte Forever - Az utolsó kiszerelés. Ez a felirat került arra a pecsétre, amellyel a váci Forte-üzem utolsó napján készült fotópapíros dobozokat jelölték meg. A nagy múltú gyár 200 milliós vesztesége 150 ember állásába került. A digitális technika fejlődése tette be a kaput.
A gyár dobozolórészlegének sarkán hatalmas szemétgyűjtők, bennük selejtes fotópapírok. Fiatal fotográfustanoncok hada turkál bennük némi különleges relikvia után kutatva. Az 1922-ben alapított gyár ugyanis bezár, most csomagolnak itt utoljára Forte gyártmányú fotópapírokat. A TotalPLAN Vizuális Egyesület ezen alkalomra vendégül látta azokat a fotósokat, akik együtt akartak emlékezni első nagyításaikra, a sötétkamrában töltött izgalmas órákra, a vegyszerek savanyú szagára, az előtűnő szürke tónusokra. Nem csak erre emlékeznek azok a dolgozók, akik az öntörészleg dohányzóhelyiségében szívják utolsó aznapi cigarettájukat.
Huszár Lászlóné 37 éve dolgozik a váci üzemben sötétcsomagolóként. Mint mondja, régebben arany idők voltak itt, két- három műszakban kereshettek olyan tisztességes bért, amellyel a legtöbb váci kereset aligha vetekedhetett. Aztán jöttek a bajok, a gyár különleges fekete-fehér filmjeit és fotópapírjait egyre kevesebben vették. A szintén régi fotógyári munkásnak számító Páti József szerint a selejt is egyre több lett idővel. Felmondási levelében legalábbis ez az érv szerepel a gyárbezárás mellett. Csatlakozik a kisebb társasághoz Varga György is, akit gépkezelőként foglalkoztatott a vállalat. Szerinte a gyártás felszámolásának legvalószínűbb oka az, hogy a fekete-fehér fotózás ma már csak egy művészréteg úri huncutsága. Egyben azonban mindnyájan egyetértenek: a zömében ötven év feletti alkalmazottak elhelyezkedése szinte lehetetlen Vácott. Tudja ezt a cég vezetése is. Kummer Béla vezérigazgató és Máté János ügyvezető igazgató utolsó értekezletét tartja az ideiglenes irodában. A vezérigazgató szerint már az is kisebbfajta csodának számít, hogy az egy kori Forte Fotokémiai Részvénytársaság története csak most ért véget. Három éve ugyanis már egyszer megkongatták a vészharangot az akkor még állami tulajdonban lévő társaság fölött. Akkor vállalata csődbe ment, igy nagy mennyiségű késztermék került tőlük dömpingáron a piacra. Másrészt egy 150 millió forintos fejlesztést kellett volna végrehajtaniuk, ám pályázatukat elutasították, s még 50 millió munkahelymegőrző támogatástól is elestek. Máté János szerint az ingatlanokat talán bérbe tudják adni
Százmilliós nagyságrendű adótartozás halmozódott föl, és felszámolást kezdeményeztek maguk ellen, ám jött a megmentő: egy csurgói befektetői csoport Máté Jánossal. Utóbbi vezetésével a céget átkeresztelték Förtelmest Tőkeliefektetö Kft.-re, s a termelés némi létszám leépítéssel ugyan, de folytatódhatott. Az ügyvezető szerint azonban tavaly végleg kiment alóluk a piac", az egymillió! forintos árbevételű társaság 2006-ban mintegy 200 millió forintos mínuszt termelt. így nem marad más hátra, mint bezárni a gyárkaput. Hozzátették: azért a dolgozóknak a lehető legnagyobb összegű végkielégítést adják, és munkát is ajánlanak.
Valóban, az üzemi hirdetőn munkalehetőségek hirdetései sorakoznak egymás mellett, igaz, a legtöbb állásajánlat fővárosi, az útiköltséget pedig nem térítik a cégek. Sokan csak a következő félévben gondolkodnak, addig talán kitart a végkielégítés. Mindenesetre a cégvezetés az utolsó nap délutánjára még szervezett egy Forte-élmény átadó beszélgetést a gyár volt üzemi étkezdéjébe. Ám ott csak a meghívott fotósok hallgatják az utolsó szelet dobostorták társaságában egy dzsesszduó szomorúan hömpölygő dallamait. A fotógyári munkások már hazamentek.
0 Megjegyzések